Dalaink, verseink, meséink

Cirmos cica, haj...    https://www.gyerekdal.hu/dal/cirmos-cica-haj

Ha én cica volnék  https://www.gyerekdal.hu/dal/ha-en-cica-volnek

Csiga-biga gyere ki  https://www.gyerekdal.hu/dal/csiga-biga-gyere-ki

Csiga-biga told ki szarvadat  

A kiskakas gyémántfélkrajcárja  https://egyszervolt.hu/estimese/a-kiskakas-gyemant-felkrajcarja--nepmese_20130509.html

Móricz Zsigmond: A török és a tehenek    https://mondokak.net/versek/22-versek-allatokrol/35-moricz-zsigmond-a-toeroek-es-a-tehenek.html

Móra Ferenc: A HÁROM PILLANGÓ


Volt egyszer három pillangó: egy sárga, egy piros meg egy fehér. Vígan játszadoztak a verőfényes mezőn, virágról virágra szálldostak, táncoltak, repdestek jókedvükben. 
De hirtelen beborult az ég, közeledett a vihar. 

- Repüljünk haza - mondta a sárga pillangó, s ijedten pergette szárnyát. 

- Minél gyorsabban - mondta a piros is, a fehér is, s elindultak gyors szárnyalással. 

Éppen jókor értek haza, mert a zápor már megeredt, s egyre vizesebb lett a szárnyuk. De a ház ajtaját nem tudták kinyitni, s az eső mind jobban s jobban szakadt. 

- Menjünk a sárga tulipánhoz - mondta a sárga pillangó -, az majd bebocsát. 

S a szakadó esőben elvergődtek a tulipánhoz, és könyörögni kezdtek neki: 

- Kis Tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől. 

De a tulipán így felelt: 

- A sárgának meg a pirosnak szívesen kinyitom, de a fehérnek nem. 

Erre a sárga meg a piros pillangó összenézett, majd így felelt a szívtelen tulipánnak: 

- Ha fehér testvérkénket nem bocsátod be, mi is kint maradunk! 

A tulipán csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Az eső pedig mind sűrűbben szakadt. 

- Menjünk a liliomhoz - mondta a fehér pillangó. 

Ázva-fázva elvergődtek a liliomhoz, s szépen kérlelni kezdték: 

- Kis Lili, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől. 

De a liliom így felelt: 

- A fehéret örömest befogadom, de a sárgát és a pirosat nem. 

Erre a fehér pillangó így felelt: 

- Ha a testvérkéimet nem fogadod be, én is kint maradok. Inkább ázzunk együtt, mintsem elhagyjuk egymást. 

A szívtelen liliom csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. 

Továbbvergődtek hárman csuromvizesen a szakadó esőben. Hímporuk már elázott, csápjuk kókadozott, szárnyuk össze-összetapadt, még a lelkük is átázott. Csetlettek-botlottak fűszálról fűszálra, s egy-egy lapu alatt húzták meg magukat, de a szél oda is besüvöltött, s bebecsapott az eső. 

Süss fel, nap, süss fel, nap, 

szárogasd meg szárnyamat, 

nyisd ki a virágokat! 

- könyörgött a három didergő pillangó. 

A nap meghallotta a sűrű felhők mögül a pillangók esdeklő kérését, s annyira megilletődött, hogy a felhőket elűzte, meleg fényt árasztott a mezőre, s a pillangók szárnyát egykettőre megszárította. 

S a három pillangó újra táncolt, repdesett vígan, míg csak le nem áldozott a nap. Akkor aztán szépen hazaszálltak, kis házukat kinyitották, lefeküdtek s elaludtak. 

 

.................................................................................................
Móricz Zsigmond: Iciri-piciri
 
Ajjaj, hol volt, hol nem ...
Volt egyszer egy iciri-piciri házacska,
Ott lakott egy iciri-piciri kismacska.
Volt annak két iciri-piciri kis ökre,
Rákaptak egy iciri-piciri kis tökre.
Csizmát húz az iciri-piciri kismacska,
Hová lett az iciri-piciri barmocska?
Bejárja az iciri-piciri kiserdőt,
S nem leli az iciri-piciri tekergőt.
Bejárja az iciri-piciri kaszálót,
S nem leli az iciri-piciri kószálót.
Rátalál egy iciri-piciri kis tökre,
Bánatában iciri-picirit meglökte.
Felfordult az iciri-piciri tököcske,
Benne a két iciri-piciri ökröcske!
Megörült két iciri-piciri ökrének:
Vége van az iciri-piciri mesének!

...................................................................................

A répa - orosz népmese

.........................................................................................

Két kismadár ül a fán.

Egyik Péter, másik Pál.

Repülj el Péter,

repülj el Pál,

gyere vissza Péter,

gyere vissza Pál!

.........................................................

Háp, háp, háp, jönnek a kacsák...

............................................................................

Egyszer volt egy kemence,

belebújt a kis Bence.

kormos volt a kemence,

fekete lett kis Bence.

Odament a mamája,

nem ismert a fiára.

Becsukta a kemencét,

jól eleverte kis Bencét.

........................................................

A kismalac és a farkasok

..............................................................

A három kismalac  https://gyerek.kjmk.hu/mese/angol.htm

.........................................................................................

Borsót főztem... https://www.youtube.com/watch?v=CN76PoWdYis

...........................................................................................

Csanádi Imre: Levélsöprő

Köd szitál,
hull a dér,
lepörög a
falevél:
földre szökik, szemétnek,
aki éri, ráléphet, -
sziszegő szél
söpri-hajtja,
hullongó hó
betakarja.

.......................................................................................

Csoóri Sándor: Dióbél bácsi  

Ki lakik a dióhéjban? 
Nem lakhat ott bárki, 
Csak Dióbél bácsi. 
Ha rácsapsz a dióhéjra 
Kinyílik a csontkapuja 
És cammogva előmászik 
Vén Dióbél bácsi- 
Csak a szádat 
Tátsd ki! 

Hammm!!

..............................................................................

Hull a pelyhes fehér hó 

...................................................................

Télapó itt van

...........................................................................

Mentovics Éva: Lassan sétál… 
 
Lassan sétál Télapóka, 
tele van a puttonya, 
kiosztja az ajándékot, 
s visszaül a szánkóba. 
 
Rénszarvasok repítik Őt, 
s kísérik a fellegek. 
Jövőre majd újra eljön, 
ha jók lesztek gyerekek. 
 
...............................................................................................
 

László Krisztina: Karácsonyra

Nagy pelyhekben hull a hó,

Puha, fehér takaró.

Elbúcsúzott a Télapó,

Hozott mindent, ami jó.

 

Bent a meleg szobában

Fenyőfa áll vidáman.

Fényben, díszben, pompában,

Karácsonyi ruhában.

........................................................................................................

     Kiskarácsony, nagykarácsony
............................................................................
 
Télapó és ezüstmackó : https://videa.hu/videok/film-animacio/telapo-es-ezustmacko-macko-mese-mikulas-bIU7hbMTLXJgRqbJ
 
......................................................................................................................................................
 
Itt a szemem, itt a szám,
ez meg itt az arcocskám.
Jobbra, balra két karom,
forgatom, ha akarom.
Két lábamon megállok,
ha akarok, ugrálok!
.........................................................................................
 
Szita, szita, sűrű szita, 
ma szitálok, holnap sütök,
neked egy kis cipót sütök.
Megzsírozom, megvajazom,
mégis-mégis neked adom!
..............................................................
 
Mit csinál a kis kezem?
Símogat kedvesen,
ütöget mérgesen,
csiklandoz viccesen,
csipked hegyesen,
táncol ügyesen.
Mit csinál a kis kezem?
Te is tudod, mondd velem!
.............................................................
 
Gazdag Erzsi: Hóember

Udvarunkon, ablak alatt,

Álldogál egy fura alak.

Hóból van a keze-lába,

Fehér hóból a ruhája.

Hóból annak mindene,

Szénből csupán a szeme.

Vesszőseprű hóna alatt,

Feje búbján köcsög kalap.

 

.........................................................................................
 

Jancsi bohóc
a nevem,
Cintányér a
tenyerem.
 
Orrom krumpli,
szemem szén,
Szeretném ha
szeretnél.


Velem nevetsz,
ha szeretsz,
Ha nem szeretsz,
elmehetsz!
 
Szívem, mint a
cégtábla,
ruhámra van
mintázva.
 
Kezdődik
a nevetés,
Tíz forint a
fizetés.
 
Ha nincs pénzed,
ne nevess.
Azt nézd, innen
elmehess!

Mese a falánk tyúkocskáról

 

Így szólt egyszer a tyúkocska tyúkanyóhoz:

- Éhes vagyok, kérlek szépen, süssél nekem  kalácsot!

- Jól van, tyúkocskám, sütök neked kalácsot – mondta tyúkanyó. – Most menj szépen, és hozzál nekem fát az udvarról, hadd rakjak tüzet, anélkül nem sül meg a kalács.    

Ment a tyúkocska, ment az udvarra a fáért. Ahogy az udvarra ért, szembe jött vele egy nagy-nagy kandúr. A nagy-nagy kandúr azt mondta a tyúkocskának:

- Miau, ham! Én most téged bekaplak, meg is eszlek!

- Ne egyél meg, kérlek szépen, ne egyél meg engem! Fát viszek most tyúkanyónak, tyúkanyó majd kalácsot süt nekem, s ha nem bántasz, kapsz egy nagy darab kalácsot tőlem!

A  macska úgy gondolta, sokkal többet ér egy nagy darab cukros kalács, békén hagyta hát a tyúkocskát.

A  tyúkocska összeszedte a fát az udvaron, bevitte tyúkanyónak.

- Jaj, tyúkanyó, nagy baj van! – mondta.

- Mi a baj, tyúkocskám?

- Az a baj, hogy az udvaron összetalálkoztam a macskával, az – ham! – be akart kapni, meg akart enni, én meg azt mondtam neki, ne kapjon be, ne egyen meg engem, inkább adok neki a kalácsomból.

- Egyet se búsulj, tyúkocskám – mondta tyúkanyó. – Olyan nagy kalácsot sütök neked, hogy akár három macskát is jóllakathatsz vele!

   Hamarosan megsült a nagy kalács. Tyúkanyó enni hívta tyúkocskáját, s  így beszélt hozzá:

- Egyél, tyúkocskám, egyél jó étvággyal! De el ne felejtsd, hogy a macskának is jár ebből a kalácsból! Megígérted neki!

- Tudom – mondta a tyúkocska, s azzal nekilátott enni. Ette, ette a finom cukros kalácsot, addig ette, míg az utolsó morzsát is megette. Csak akkor jutott eszébe a macska  meg az, hogy kalácsot ígért neki.

- Jaj, tyúkanyó – siránkozott -, mind megettem a kalácsot, egy morzsát sem hagytam belőle, jaj, most mitévő legyek?

- Ó, te falánk, ó, te szószegő  tyúkocska!

   - Ne haragudj rám, tyúkanyó – siránkozott tyúkocska. – Ne haragudj rám! A macska azóta talán már el is feledkezett a kalácsról meg rólam is! Ha nem is feledkezett el a kalácsról meg rólam, nem baj, úgyse  tudja, hol lakom!

Ebben a pillanatban tyúkanyó is meg tyúkocska is meglátta a macskát. Az udvaron át bársonytalpakon sétált a konyha felé.

- Jaj, végem van! – csipogta rémülten a tyúkocska.

Tyúkanyó meg nem  csipogott  semmit, hanem a szárnyánál fogva fölkapta tyúkocskát, a konyhába vitte, s vele együtt belebújt a nagy hasú agyagkorsóba.

A  macska csak annyit látott, hogy tyúkanyó és tyúkocska a konyhában tűnt el. Nagy mérgesen megállt a küszöbön, s így pörölt:

- Hol  a  kalács részem? Ide vele, mert ha nem, mindkettőtöket bekaplak!

Aztán belépett a konyhába, de nem látta sem tyúkanyót, sem tyúkocskát.

- Pedig ide szaladtak be – morogta. – El nem mozdulok innen, míg meg nem kapom a kalácsot, vagy be nem kapom azt a két szökevényt! – Azzal a macska lefeküdt a küszöbre, és várt.

Tyúkanyó meg tyúkocska ott lapult a nagy hasú agyagkorsóban. Tyúkocska egyszer csak suttogni kezdett:

- Tyúkanyó, én úgy szeretnék prüsszenteni!

- Ne prüsszents, mert meghallja a macska, s bekap  mindkettőnket! – suttogta tyúkanyó.

Tyúkocska kis ideig békén maradt, aztán megint csak rákezdte:

- Tyúkanyó, igazán muszáj prüsszentenem! – Tyúkanyó türelmét vesztve szólt tyúkocskára:

- Bánom is én, prüsszents hát, úgyis végünk lesz!

Tyúkocska óriásit prüsszentett, de akkorát ám, hogy a nagy hasú agyagkorsó megingott a polcon, aztán leesett a földre, s ezer darabra tört. A  küszöbön a macska ijedtében fölnyivákolt.

- Jaj, dörög az ég! – kiabálta, s eszeveszetten menekült.

Tyúkanyó meg tyúkocska kikászálódott a cserepek közül, s látták, hogy a macska elszaladt.

- No, ez se jön többé vissza – mondta tyúkanyó.

- Látod, milyen hős vagyok – mondta a falánk tyúkocska. – Látod még a macska is megrémül és menekül, ha én egyet prüsszentek!

.................................................................................................................................................................................

Visszajött a répa

Igen nagy hó esett, a völgyeket, a hegyeket mind magas hó takarta. A nyuszinak elfogyott az ennivalója, útnak indult hát, hogy szerezzen valamit. Egyszer csak boldogan kiáltott fel a nyuszi:
- Hohó! Két répát találtam!
Megette az egyik répát. Maradt meg egy. 
Azt gondolta a nyuszi: ,,Nagy a hó, hideg az idő. A csacsi otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem ezt a répát, hadd lakjék jól!" Szaladt a nyuszi a csacsi házához, hanem a csacsi nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta a csacsi házában. Azért nem volt otthon a csacsi, mert ő is ennivaló után járt. Talált is egy nagy édeskrumplit, örömmel hazavitte. 
Belépett csacsi a házába, látta a répát, csodálkozott nagyon: ,,Hát ez hogy került ide?!" A csacsi megette az édeskrumplit, aztán azt gondolta: ,,Nagy a hó, hideg az idő. A bárányka otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!" Szaladt a csacsi a bárányka házához, hanem a bárányka nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta a bárányka házában. 
Azért nem volt otthon a bárányka, mert ő is ennivaló után járt. Talált is egy káposztát, örömmel vitte haza. Belepett a bárányka a házába, látta ám a répát, csodálkozott nagyon: ,,Hát ez hogy került ide?" A bárányka megette a káposztát, aztán azt gondolta: ,,Nagy a hó, hideg az idő. Az őzike otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki azt a répát, hadd lakjék jól!" Szaladt a bárányka az őzike házához, hanem az őzike nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta az őzike házában. 
Azért nem volt otthon az őzike, mert ő is ennivaló után járt. Talált is karalábét, örömmel hazavitte. Belepett az őzike a házába, látta a répát, csodálkozott nagyon: ,,Hát ez hogy került ide?!" Az őzike megette a karalábét, aztán azt gondolta: ,,Nagy a hó, hideg az idő. A nyuszi otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!" Szaladt az őzike a nyuszi házához. 
Hanem a nyuszi mar jóllakott, és aludt édesen. Az őzike nem akarta felkelteni a nyuszit, letette a répát, s otthagyta. Felébredt a nyuszi, s nagyra nyitotta a szemet csodálkozásában. ,,Ejnye! Visszajött a répa! Nohát!" Gondolkozott egy keveset a nyuszi, s hamar kitalálta, hogy csak a barátai hozhatták neki ajándékba.

......................................................................................................

 

A kóró és a kismadár

Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kismadár. Ez a kismadár egyszer nagyon megunta magát, rászállt egy kóróra. 

– Kis kóró, ringass engemet. 
– Nem ringatom biz én senki kismadarát! 
A kismadár megharagudott, elrepült onnan. Amint ment, mendegélt, talált egy kecskét! 
– Kecske, rágd el a kórót! 
Kecske nem ment kórórágni, a kóró mégsem ringatta a kismadarat. Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy farkast. 
– Farkas, edd meg a kecskét! 
Farkas nem ment kecskeenni, kecske nem ment kórórágni, kóró mégsem ringatta a kismadarat. 
Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy falut. 
– Falu, kergesd el a farkast! 
Falu nem ment farkas kergetni, farkas nem ment kecske enni, kecske nem ment kóró rágni, kóró mégsem ringatta a kismadarat. 
Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy tüzet. 
– Tűz, égesd meg a falut! 
Tűz nem ment falu égetni, falu nem ment farkas kergetni, farkas nem ment kecske enni, kecske nem ment kóró rágni, kóró mégsem ringatta a kismadarat. 
Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy vizet. 
– Víz, oltsd el a tüzet! 
Víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu égetni, falu nem ment farkas enni, kecske nem ment kóró rágni, kóró mégsem ringatta a kismadarat. 
Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy bikát. 
– Bika, idd fel a vizet! 
Bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu égetni, falu nem ment farkas kergetni, farkas nem ment kecske enni, kecske nem ment kóró rágni, kóró mégsem ringatta a kismadarat. 
Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy furkót. 
– Furkó, üsd agyon a bikát! 
Furkó nem ment bika ütni, bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu égetni, falu nem ment farkas kergetni, farkas nem ment kecske enni, kecske nem ment kóró rágni, kóró mégsem ringatta a kismadarat. 
Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy férget. 
– Féreg, fúrd ki a furkót! 
Féreg nem ment furkót fúrni, furkó nem ment bika ütni, bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu égetni, falu nem ment farkas kergetni, farkas nem ment kecske enni, kecske nem ment kóró rágni, kóró mégsem ringatta a kismadarat. 
Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy kakast. 
– Kakas, kapd fel a férget! 
Szalad a kakas, kapja a férget; szalad a féreg, fúrja a furkót; szalad a furkó, üti a bikát; szalad a bika, issza a vizet; szalad a víz oltja a tüzet; szalad a tűz, égeti a falut; szalad a falu, kergeti a farkast; szalad a farkas, eszi a kecskét; szalad a kecske, rágja a kórót, a kóró bezzeg ringatta a kismadarat. 
Ha még akkor sem ringatta volna, az én mesém is tovább tartott volna.

 

https://videakid.hu/videok/mese/diafilm-a-koro-es-kismadar-diavetites-gyerekmese-hangulatos-iAq2x2n1ahKEGRia

.........................................................................................

A 3 kismalac

https://gyerek.kjmk.hu/mese/angol.htm

.............................................................................................................

 Mit csinál a kis kezem? (a két kéz széttárása) 

 Simogat kedvesen. (két kézzel az arc megsimítása)

 Ütöget mérgesen, (az asztal ütögetése)

Csiklandoz viccesen, (a tenyér csiklandozása)

 Csípked hegyesen, (a kézfej megcsípkedése) 

 Táncol ügyesen. (az ujjak mozgatása a másik kézfejen) 

 Mit csinál a kis kezem? (a kezek szétnyitása)

Te is tudod, mondd velem!

....................................................................................................................................................................

 Nyuszi fülét hegyezi,

 Nagy bajuszát pederi.

Répát eszik: ropp-ropp-ropp,

 Nagyot ugrik: hopp-hopp-hopp!

....................................................................................................................

 

Ujjaimat mutogatom,
közben vígan mondogatom:
(az ujjak mozgatása)
kifordítom
(kézfej kifelé mozgatása)
befordítom
(kézfej befelé fordítása)
fölfordítom
(kézfej fölfordítása)
lefordítom
(kézfej lefelé fordítása)
zongorázok, furulyázok,
(az ujjak mozgatása)
erősebb lett a kezem, a tornát befejezem.
(kéz ökölbe szorítása)

........................................................................................................................................................................

 

 Nagytakarítás a Napnál (szlovák népmese)

 

 Egyszer egy hatalmas nagy felhő úgy eltakarta az eget, hogy három napig nem lehetett látni a napot.

A kiscsibéknek nagyon hiányzott a napsugár.
– Hová tűnhetett a napocska? – kérdezték. – Keressük meg, hívjuk vissza az égre!
– Igen ám, de hol találjátok meg? – kotkodácsolt a kotlós. – Tán bizony tudjátok, hol lakik?
– Nem tudjuk – csipogták a kiscsibék –, de majd mindenkit megkérdezünk, akivel összetalálkozunk.
– Koty-koty-koty, jól van, menjetek – mondta a kotlós, és ahogy illik, útravalót készített a csibéknek. Adott nekik kicsi zsákot, kicsi zacskót, a zsákocskában magocskát, a zacskóban meg mézeskalácsot.
A kiscsibék útra keltek.
Mentek, mendegéltek, egyszer csak a káposztáskertbe értek. Látják, hogy az egyik káposztalevélen ül valaki, nyújtogatja a szarvát, hátán hordja a házát. Egy csigabiga!
A kiscsibék megálltak, megkérdezték tőle:
– Csigabiga, nem tudod, hol lakik a napocska?
– Én nem tudom, de ott ül a kerítésen a szarka, ő bizonyosan tudja.
A szarka meghallotta, hogy emlegetik, hát mindjárt közelebb röppent, és csirregni kezdett:
– Csibe, csibe, kiscsibék, hová mentek, kiscsibék?
– Elbújt a napocska, megyünk, megkeressük.
– Én is megyek, én is megyek! – örvendezett a szarka, és még közelebb röppent.
– De tudod-e, hol lakik? – kérdezték tőle.
– Azt biz’ én nem tudom, de nyúl koma talán tudja, itt lakik a szomszédban, a répaföld csücskében.
A kiscsibék meg a szarka elmentek a répaföldre. Mikor látta a nyúlt, hogy vendégek közelednek, fejébe húzta a sapkáját, a bajuszát megpödörte, és a háza kapuját még jobban kitárta.
– Nyulam-bulam – csipogták a csibék, csirregte a szarka –, a napocskát keressük, nem tudod, hol lakik?
– Azt biz’ én sem tudom, de a szomszédom, a kacsa bizonyosan tudja. Itt lakik a nádasban, a patak közelében.
No, elmentek a nádasba, a nyúl is velük ment. A patak partján megtalálták a kacsa házát meg egy szép piros ladikot, a ház mellé volt kikötve.
– Hé, szomszédasszony, itthon van-e kelmed? – kiáltotta a nyúl.
– Itthon, itthon! – hápogott a kacsa. – A tollamat szárítom, három napja nedves, nem süt a napocska.
– Éppen őt keressük! – csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, a nyúl meg buzgón bólingatott hozzá. – Nem tudod, hol lakik?
– Azt biz’ én sem tudom, de a patak túlsó partján, az odvas bükkfa alatt lakik a sün, az bizonyára tudja.
Beültek mindannyian a csónakba, áteveztek a patakon, hogy megkeressék a sünt. Meg is találták, ott szunyókált sün koma a bükkfa tövében.
– Sün, sün, sün koma! – csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, hápogta a kacsa, a nyúl meg örvendezve ugrándozott. – Nem tudod, a napocska merre-hol lakik? Három napja nincs az égen. Tán csak nem betegedett meg?
A sün előbb gondolkozott kicsit, azután így szólt:
– Már miért ne tudnám! Tudom én, hol lakik, meg is mondom nektek. A bükkfa mögött van egy nagy hegy, a hegy fölött egy nagy felhő, a felhő fölött az ezüst hold, onnét a napocska csak egy bolhaugrás!
ĺgy szólt a sün, azzal fogta a botját, fülére húzta a sapkáját, és indult, hogy mutassa az utat.
No, útnak eredtek. Mentek, mendegéltek, egyszer csak megérkeztek a nagy hegy csúcsára. S mit láttak? A hegy csúcsának a csücskébe beleakadt egy rettentő nagy felhő, nagyobb, mint három lepedő…
A kiscsibék, a szarka, a nyúl, a kacsa meg a sün mindjárt felmásztak a felhőre, jó erősen megfogóztak benne, azután – huss! – repültek a felhő hátán, meg sem álltak a holdig.
Mikor a hold észrevette őket, egyszeribe ragyogni kezdett ezüstös tányérja.
– Hold, hold, ezüst hold – csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, hápogta a kacsa, s a nyúl meg a sün is szépen kérlelte –, mutasd meg nékünk, hol lakik a napocska! Három napja nincs az égen, három napja vacogunk!
Úgy látszik – gondolták –, elaludt a napocska, nem akar felébredni.
S akkor egyszerre rázendítettek: a kiscsibék csipogtak, a szarka csirregett, a kacsa hápogott, nyulam-bulam makogott, a sün pedig az ablakon kopogott a botjával.
– Napocska-korongocska, kelj fel! Süss ki, napocska!
A napocska felébredt, nagyot ásított.
– Ki az, ki kiabál? Ki zavarja álmomat?
– Mi vagyunk itt, a kiscsibék, a szarka meg a nyúl, a kacsa meg a sün. Eljöttünk, hogy felköltsünk, éppen reggel van!
– Jaj, jaj, kelnék én, de hát hogyan keljek? – szomorkodott a napocska. – Három napig eltakart egy fekete felhő. Hiába sütök, mégsem ragyogok, úgy bepiszkolódtam.
Amint a nyúl ezt meghallotta, mindjárt kerített egy vödröt, s elkezdte hordani a vizet. A kacsának sem kellett több – egyszeriben mosni kezdte a napot. A szarka a törülközővel törülgette, a sün a tüskéivel kefélgette. A kiscsibék meg a porszemeket fújogatták le az álmos napocskáról. Ez aztán igazi nagytakarítás volt! Egykettőre úgy megtisztították a napot, hogy menten kibújt a házából, kiballagott az égre, és vidáman ragyogott.
Gondolhatjátok, micsoda öröm volt odahaza! A kotlós kifutott az ólból, maga köré hívta a kiscsibéket, és azóta is ott futkosnak az udvaron, magot keresgélnek, s ha jóllaktak, a napon melegszenek.

..........................................................................................................................................................................................................................

 

Itt a szemem, itt a szám

Ez meg itt az orrocskám.

(mutatás szemre, szájra, orra)

Jobbra, balra két karom,

Forgatom, ha akarom.

(jobb és bal kéz emelgetése, forgatása)

Két lábamon megállok,

 

Ha akarok, ugrálok.

...............................................................................................................

 

A tücsök és az egérke lakodalma - francia mese

 

Tücsök kisasszony dalolva söprögette a szobáját. Egyszer csak kopp!- valami koppant a padlón. Tücsök kisasszony fölemeli azt a valamit, látja ám, hogy egy fényes ezüstgaras.

Jót nevetett örömében, aztán így töprengett:

" No, most mit vásároljak magamnak ezért az ezüstgarasért? Vegyek egy narancsot? Cseresznyét vásároljak?"

Végül is piros szalagot vásárolt az ezüstgarason, és a piros szalaggal a nyakában kiült az ablakába. Egyszer csak az ablak elé ért a bika.

  • Ó, de szép vagy Tücsök!- mondta. - Akarsz-e a feleségem lenni?
  • Elõször énekelj valamit! - válaszolt a Tücsök.
  • Buuu- Búúú. -bõdült el a bika.
  • Brrr! Csúf a hangod! Hordd el magad! - pörölt Tücsök kisasszony, és a bika szomorúan odébbállt.
  • Az ablak elé ért a ló, s az is mente feleségül kérte Tücsök kisasszonyt, de ennek bizony a lónyerítés sem tetszett. Eljött még lánynézõbe a szamár is, de hiába iázott, eljött a cica is, de hiába miákolt, eljött a kakas is, de hiába kukorékolt, eljött a béka is, de hiába brekegett, egyikük hangja sem tetszett a kényes kisasszonynak.

Már esteledett, mikor Tücsök kisasszony ablaka elé ért az Egérke, s mihelyt cincogni kezdett, a kisasszony menten kijelentette:

  • Gyönyörû a hangod! Te leszel a párom, senki más! Gyere be hozzám, Egérke, nyomban megfõzöm a lakodalmi vacsorát.

Egérke bement a Tücsök kisasszony házába. Tücsök kisasszony tûzre tette a nagy levesesfazekat, s így szólt võlegényéhez:

  • Most elmegyek cukros kalácsot vásárolni, addig te vigyázz a levesre!

Egérke meg úgy vigyázott a levesre, olyan buzgón leste, hogy egyszer csak belepottyant. Hazaért Tücsök kisasszony a cukros kaláccsal, keresi, szólítgatja az Egérkét, mindhiába, a võlegény sehol. Egyszer csak látja ám, hogy a levesefazékban úszkál Egérke. No, több sem kellett, Tücsök kisasszony nagy hangosan sírni kezdett:

  • Levesbe esett a võlegényem, brühühü!

A nagy sírásra odasietett, a bika, a ló, a szamár, a cica, a kakas, a béka, és együtt bõgött, nyerített, iázott, miákolt, kukorékolt, brekegett a síró-rívó menyasszonnyal.

Kiugrott Egérke a fazékból és megszólalt:

  • Miért ez a nagy zenebona?

No, tócsök kisasszony nyomban abbahagyta bús ciripelést, a bika a bõgést, a ló a nyerítést, a szamár az iázást, a cica a nyávogást, a kakas a kukorékolást, a béka brekegést: valamennyien körbetáncolták Egérkét, a võlegényt , és valamennyien kaptak egy kanállal a lakodalmi levesbõl, és valamennyinek jutott egy harapás a cukros kalácsból. Tücsök kisasszony és Egérke esküvõjét azóta is emlegetik hetedhét országban.

Szervusz, pajtás, nyuszi pajtás,
én vagyok a róka.
Mit köszöngetsz, hisz mi ketten sose
voltunk jóban!
Óh, pedig én úgy szeretlek, mint medve a mézet,
Ha lehetne nyuszi pajtás, rögtön megennélek.
Tudom, tudom, de úgy hiszem, felkopik az állad,
Elszaladok, utol nem érsz, fürgébb vagyok nálad.

....................................................................................................................................................................